Általánosságban One Brain Miben segít? Kineziológia és a tanulás Kineziológia és az állatok -Felnőtt -Gyermek Szenzoros integráció Primitív reflexek(INPP) Bébireflexek kamaszkorban -Állatok és a gyerekek -Lovasterápia

LOVASTERÁPIA - Állatok és a gyerekek Milyen állat lenne jó, hogy segítse gyermekeink fejldést? Egyáltalán szükség van rá? Sok gyerek azzal, hogy gondoskodik egy állatról, úgy érzi, épp olyan szeretettel gondoskodnak róla is. Azon kívül, hogy megoszthatja örömét, bánatát valakivel, meg tanul gondoskodni, felelősséget vállalni egy életről, megtanulja, hogyan figyeljen kedvence jelzéseire, megpróbál kommunikálni vele, elfogadtatnia magát, s ha kell megvédeni. Részese lehet kedvence fejlődésnek. Mivel az állatok nagy részének rövidebb az élete, mint az embereké, a gyerek láthatja kedvencét bohókás kölyökként, majd szép lassan megtapasztalja az öregedéssel járó folyamatokat, majd az elmúlást, azaz az idő menetét. Bármennyire is sajnálatos és fájdalmas ez egy gyerek számára, de az élet része, s mint ilyet meg kell tanulni feldolgozni, s az emléket ápolni. A legtöbb gyerek kutyát, cicát vagy lovat szeretne, ám a megkötések sokszor annyira szigorúak a szülők részéről, hogy már az aranyhallal is kiegyezik a gyerek, csak legyen valaki mellette. Tapasztalatból tudom, hogy nagy örömöt tud okozni egy aranyhörcsög vagy egy kismadár. Mozgékonyságuk, kedvességük betölti a gyerekszobát, s nemcsak játszótárs, de lelki barát is egyben, főleg, ha nincs egy testvér a láthatáron. Az állatok olyannak fogadnak el, olyannak szeretnek minket, amilyenek vagyunk, se többnek, se kevesebbnek. Nem kell előttük megjátszanunk magunkat vagy másnak mutatkoznunk, magunkért szeretnek. Ennek a tudata, mindenképp megnyugtatóan hat a gyerekre, de még a felnőttekre is. Mennyire jó érzés egy vak ember számára, hogy mellette van egy olyan társ, aki nemcsak a szeme, de a barátja is. Hiába borítja testér szőr, és kutyának hívják, mégis ismerik egymás rezdülését annyira, hogy tudják, mit szeretne a másik. A Lipcsei Ifjúsági- és Gyermekpszichiátriai Intézet újításának köszönhetően a klinika munkatársai sikerrel alkalmazzák a terápiás célokra idomított kutyákat a lelki problémákkal küszködő fiataloknál. Mindenekelőtt a betegségek felismerésében, a diagnózis felállításában segít a pszichiátereknek az, ha a gyermek és a kutya közös játékát figyelemmel kísérik. A gyerekeknél sokkal hatásosabbnak bizonyultak azok a terápiás módszerek, amelyek nem a beszélgetésen alapulnak. Az állatok nagyon jó kapcsolatteremtők, és sok gyerek ekkor döbben rá, és ismeri meg a feltétel nélküli szeretetet. Fél évig fejlesztettem egy nagyon szorongó, időnként asztmás rohamokkal küszködő, harmadik osztályos kislányt, akinek az írásos munkái sokkal jobbak voltak, mint a szóbeli teljesítményei. A hangos olvasása akadozott, sokat hibázott, és szinte alig tudott a kérdésekre válaszolni. Egyik alkalommal igen beszédes volt. Elmondta, hogy a házuk körül, hova szokott elbújni, mivel játszik szívesen. Így derült ki, hogy van egy kutyájuk, akivel nagyon jól érzi magát, csak keveset lehet vele, mert az anyukája nem engedi be a házba, holott, ő az egyetlen barátja. „Mit gondolsz, olyan jó barátok vagytok, hogy szívesen olvasnál is neki?” Mivel nagyokat bólogatott a kislány, ezért folytattam: „Ha megkérem az anyukádat, hogy időnként, amikor hangosan kellene olvasnod, engedje be hozzád a kutyusodat, az jó lenne?” Anyuka nagyot nézett, amikor próbaképp megkértem erre. Egy hét múlva, mintha kicserélték volna a kislányt. Készségesen olvasott hangosan, és sokkal közlékenyebb, magabiztosabban viselkedett. Amikor volt egy kis szusszanásunk a fejlesztés során, azonnal a kutyájáról mesélt, hogy milyen jókat alszik a szőnyegen, amíg felolvas neki, és amikor ki kellene mennie az udvarra, úgy csinál, mint aki süket. Az anyukája mosolyogva megjegyezte, hogy hangos olvasásra hivatkozva egyre gyakrabban van a kutya a gyerekszobába. Mindenesetre a kislányban ez az egyszerű kutyus feloldott olyan régi, masszív blokkokat, amikre mi nem lettünk volna képesek.