MOZGÁSTERÁPIA - Szenzoros integráció
Egyre több a figyelem-tanulási zavarral küszködő, mozgásukat nehezen koordináló, beilleszkedési problémákkal küzdő gyerekek száma. Olyan világban élünk, ahol a gyerekek egyre jobban távolodnak a valóságos tapasztalatoktól, valódi játékok, közvetlen tapasztalás helyett a képernyők képi világában nőnek fel. A tárgyakról, környezetükről szerzett közvetlen ismereteik hiányosak, de hiányoznak valódi társas tapasztalataik is.
A tanulás és magatartási zavaros gyerekeknél nem a tüneteket, hanem a hátterükben álló zavarokkal kell foglalkozni.
Egyes gyerekeknél az idegrendszer működésével és fejlődésével az érzékelés során az agyba jutó különféle ingerek feldolgozásában ill. azok összehangolásában, értékelésében bizonyos rendezetlenség uralkodik.
A külvilág ingereit rendező, összehangoló agyi folyamat - szakmai nevén: a szenzoros integráció- 3 alapvető ingercsoport alapján történik. Ezek a már születés előtt is együttműködő ingerek a nyomást, hőmérsékletváltozást jelző, bőrben lévő receptorokból, a belső fülben az egyensúlyozást irányító ún. labirintusszervből, ill. az izomban és az izületekben a testhelyzetet „számon tartó” érzékelésekből érkeznek az agyba. Az érzékelések elektromos impulzusok folyamai. Ezeket az impulzusokat integrálni kell ahhoz, hogy jeleket kapjanak. Az integráció egyfajta rendszerezés. Ami integrált, annak részei egészként működnek együtt. Érzékszerveink informálnak bennünket testünk fizikai állapotáról és környezetünkről, így az érzékelés észleléssé alakul.
 A szenzoros integráció az anyaméhben kezdődik akkor, amikor a magzati agy érzékeli az anya testének mozgásait (egyensúly). A gyermekkori játékok nagymértékben elősegítik a szenzoros integrációt, hiszen a gyermek rendszerezi a testéből és a tömegvonzásból eredő érzékleteit azzal, amit lát és amit hall. Az olvasás a szemizmok és nyakizmok, a szemből és a belső fülből származó érzékletek nagyon komplex integrációját igényli.
A gyerekeknek játék közben fejlődik gondolkodása, kreativitása, formaemlékezete, vizuális készségei. Így szépen, fokozatosan fejlődnek azok az agyi működések melyek az eredményes tanuláshoz szükségesek. Akiknek a beszédfejlődése zavart, térbeli tájékozódása bizonytalan, formaérzékelésük gyenge szinte előre megjósolható, hogy olvasás-írás tanulása nem lesz zavartalan. A kora gyermekkorban még enyhe szenzoros integrációs zavar iskoláskorban erőteljes hátrányt jelenthet.
ÖSSZEGEZVE: Ismert, hogy egyre több olyan gyerek van, akiknél a beszéd- és/vagy mozgásfejlődés nem indult meg időben, illetve nem megy végbe hibátlanul, olvasás/írási zavarral (dyslexia/dysgraphia) küzdenek az iskolában, vagy egy részüknél figyelemzavar és túlmozgásosság okozza a tanulási zavart. Sokuknál a különféle irányból és módon a központi idegrendszerbe közvetített ingerek nem jól állnak össze „egésszé”. Vagyis a gyerekek 5-10%-nál az érzékelés összerendezetlenségével vannak problémák.
Az INPP (Primitív Reflexek), az alapozó és készségfejlesztő terápiák a fejlődésben elmaradt készséghiányos gyerekek idegrendszerének fejlesztésére szolgálnak. Megalapozza a gyermekek fejlődésben elmaradt idegrendszerét és annak funkcióit, hogy azután ezekre ráépíthetők legyenek az ún. magasabb funkciók (pl. beszéd, olvasás, írás, számolás stb.). Ha az ember fejlődésében alapvető mozgásokkal még egyszer beindítjuk az idegrendszer érési folyamatát, akkor mozgás-beszéd-olvasás-írásbeli hiányosságaik kifejezetten gyógyulnak és eredményesebb fejlettségi állapot érhető el.
  
A másként fejlődődő gyerekek spontán aktivitása nem mindig elegendő ahhoz, hogy a fejlesztéshez szükséges minőségi és mennyiségi ingerek bejussanak az idegrendszer megfelelő központjaiba. A nagy lemaradást mutató, megakadt (stagnáló) fejlődésű gyerekeknek olyan - főleg egyensúlyi (vesztibuláris) és tapintásos (taktilis) - ingereket tartalmazó tréningeket kell nagy ismétlésszámban rendszeresen végezni, melyeket a gyerekek nem tudnak maguknak kitalálni és nem tudnak kellő hatásfokkal és ismétlésszámmal végrehajtani. A térben történő elmozdítás, elmozdulás az egyensúlyozó rendszer számára érzékeny ingert jelent. Cél az eszközök kiválogatásánál, hogy a gyakorlás közben az egyensúlyát elvesztő gyerek figyelme drámaian önmagára irányuljon, megtanuljon fokozatosan önmagára majd a környezetére figyelni.
 
Kezdetben a figyelem és tanulási zavarokkal küzdőknél alkalmazták, később nehezen beszélő, finom kézmozgásokban pl. írásban ügyetlen, társas kapcsolatokban sikertelen gyerekeken is. Sőt hiperaktív, autista, túlságosan passzív gyerekeknek is javára vált. Hiszen mindezek tünetek hátterében az érzékelések összerendezetlensége is fennáll.
A hiperaktív gyerek saját gyógyulását keresi a rengeteg mozgásban, míg a passzív fél az új megtapasztalásától. Az eszközök ugyanazok. Előzőnél cél: figyeljen a környezetére, az utóbbinál megtapasztalja, milyen jó is a mozgás.
Az érzékelés-összehangolási tréningek minden életkorban hasznosak lehetnek. Sok fiatal, egyetemista számára a felnőtté válástól, felelősségvállalástól való félelem okoz nehezen feldolgozható problémákat.
Nem vehetjük át a természet szerepét és nem igazíthatunk helyre mindent, de valamit azért tehetünk, hogy a gyermek egy kicsit jobban tudja rendezni magát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A szenzoros integráció az anyaméhben kezdődik akkor, amikor a magzati agy érzékeli az anya testének mozgásait (egyensúly). A gyermekkori játékok nagymértékben elősegítik a szenzoros integrációt, hiszen a gyermek rendszerezi a testéből és a tömegvonzásból eredő érzékleteit azzal, amit lát és amit hall. Az olvasás a szemizmok és nyakizmok, a szemből és a belső fülből származó érzékletek nagyon komplex integrációját igényli.
