KINEZIOLÓGIA ÉS AZ ÁLLATOK - LOVAK OLDÁSA

A kineziológiai stresszoldás sikeresen alkalmazható ÁLLATOK esetében is, a gazdán vagy a gondozóján keresztül. Az oldásoknak köszönhetően feltárulnak a háttérben megbúvó okok, melyek befolyásolják az állat egészségét, viselkedését, sportteljesítményét, ellenszegülését, mohóságát, agresszivitását, az allergiát, stb. illetve egyéb megmagyarázhatatlan betegségeket, félelmeket. A gazda közelebb kerül kedvencéhez, lehetősége nyílik megismerni az állat érzéseit, szükségleteit, a kiváltó okokat, s hozhat egy választást azok korrigálására. Segíti a gazda és az állat eredményesebb együttműködését, akár a jobb sportteljesítményt is.

Azt tapasztaltam az állatok oldásánál, - miként a gyerekekénél is, - hogy legtöbbször a probléma kiváltó oka maga a környezet. A szeretett vagy épp a nem szeretett személynek a jelenléte, viselkedése, egyensúlyának megbomlása, a kapott vagy épp a meg nem kapott figyelem, a következetlenség, agresszivitás, a túlhajszoltság, - ami a magas követelményszintet jelenti, amire ugyan képes lenne az állat, de mégse éri el. Mindezek felismerése, korrigálása, megváltoztatása az állat teljes gyógyulásához vezethet.

Főleg a lovaknál fordul elő apátia, ellenállás, kedvetlenség, az együttműködés hiánya, amit erőszakos neveléssel igyekeznek "orvosolni", s mindez láb, izületi ill. más egyéb problémákhoz vezethet. Ezek a lovak nagy része alig kapott valódi törődést, sok kézben fordultak meg, s érdektelenné váltak az emberi kapcsolatokkal szemben, pontosabban szembenállóvá és közönyössé.

Hűség, kemény tapintású zsírcsomóval az orrán született, ami időnként változott, de soha nem kisebb lett hanem nagyobb és keményebb. Hozzánk 2008. augusztus 31.-én került. A következő év nyarán, 2009 júliusában, amikor elutaztunk tíz napra, az egész teste tele lett allergiás kiütéssel. A hólyagok nagyok voltak és annyira fájtak, hogy alig lehetett megközelíteni az állatot. Egy tenyérnyi szabad helyet sem lehetett találni a testén. Hiába kapott mindenféle oltást, a kiütések sehogy nem akartak múlni. Az orvos szerint szúnyogok okozták, de eddig akkor, miért nem fordult ilyen elő? Választ nem kaptunk.
Ekkor kezdtük el Hűséget először oldani, és tettük ezt két naponta egy héten át. Mindannyian megdöbbentünk amikor kiderült, milyen helyzetek és személyek okoztak az állatnak stresszt az eddig eltelt 4 évben, s melyik az a ló, ami által folyamatosan fenyegetve érzi magát a közös karámban. Amikor ezek felismerésre kerültek azonnal külön rakattuk egy boxba, hogy minél távolabb kerüljön attól a bizonyos lótól. Megdöbbenve, ám hatalmas örömmel tapasztuk azt is, hogy milyen nagy kötődés alakult ki Hűség és a 12 éves lányom, Fruzsi között. Lányom távolléte és a folyamatosan megélt fenyegétésnek köszönhetően Hűség tudatalattija testi tünetként felszínre hozta azt a stresszt, amit az anyukájától való leválasztással élt meg annak idején. Ez volt az a bizonyos allergia. A javulás már másnap látványosan megindult, de mi tovább oldottuk a kineziológia segítségével, mindaddig, míg teljesen tünet mentes nem lett. Örömmel állapítottuk meg, hogy nagyon gyorsan és jól reagál az oldásokra, ezért egyre több helyzetben alkalmaztuk pl. amikor folyamatosan bakolt, mereven tartotta a nyakát, amikor nem akart együttműködni, amikor sántított az egyik lábára...

Mivel az orrán lévő pukli időnként nagyobb és keményebb lett úgy véltük, ha már képes nőni a dudor, akkor biztos kisebb is tud lenni, ha sikerül megszüntetni a kiváltó okot, azt a bizonyos streszt. Az oldások során kiderült, hogy már az anyai pocakban élte a mamája általi stresszt, aki egy túlhajszolt iskola ló volt, aki belefásult abba, hogy nem kötődhetett senkihez, mindig más lovagolta időnként keményebben, mint ahogy egy "kismama" lovat illene. Ezeknek az érzéseit viselte Hűség az orrán már a születése pillanatában. Ehhez társult a korai belovaglás ( 2 éves kor környéke) élménye mindig más és más személlyel, az ostortól való félelme. Ma öt évesen, már csak a pukli által kissé megnyúlt bőr emlékeztet csak arra a bizonyos kemény dudorra, amibe bezárta magzat- és csikókori szorongásait, félelmeit, ami akkora volt, hogy belefért egy gyerek tenyérbe.

Szükség szerint alkalmazhatunk Bach virágesszenciákat, különféle cseppeket, gyógynövényeket, színeket illetve egyéb alternatív technikákat pl. akkupunktúrát, masszázst, fülgyertyát kiegészítésként. Mindezekhez tökéletesen jól kell tudni tesztelni és nagyon szeretni az állatokat.

Az állatok esetében épp úgy, mint az emberekkel való munkánk során igaz az, hogy nem diagnosztizálunk, hiszen nem vagyunk orvosok. Mi csak megkeressük azt/azokat a tényezőket, ami(k) kibillentették az állatot az egyensúlyából, ami miatt energiaveszteség lépett fel az egész szervezetében vagy csak testének egy bizonyos részében pl. láb, fül, gerinc stb. Lehetőségünk van megkeresni testének azon részét/részeit, amiben létrehozta a blokkot, így legyengült, vagy sántít, fájdalmai vannak stb. Ezt felismertetjük a gazdival, tudatosítjuk, korrigáljuk és már jöhet is a gyógyulás.

Az állatok épp úgy, mint a gyerekek nagyon jól reagálnak már az első oldás alkalmával, legtöbbször a tünet napokon belül, vagy akár már aznap megszűnik. Fontos kitesztelni, mikor van szükség legközelebb az adott ügyre vagy vele kapcsolatban lévő másik ügyre oldani, milyen megerősítő gyakorlatokat kell addig elvégezni. Gyakran az is megtörténik, hogy legközelebb a gazdinak van szüksége oldásra vagy gyerek esetében valamelyik szülőnek.

Ez egy csodálatos módszer arra, hogy "beszéljen" hozzánk kedvencünk, hogy megismerjük valós szükségleteit, érzéseit velünk kapcsolatban, s szeretettel, segítő szándékkal "rávegyük" a gyógyulásra vagy az együttműködésre.

Fő feladat ebben az esetben, hogy segítsük visszanyerni a bizalmát az emberekben, hogy adjon újabb esélyt a jelenlévő kapcsolatnak. De ha belegondolunk, ugyanez vonatkozhat ránk is, ugyanígy érezhetünk mi is, amikor elvesztettük életkedvünket akár egy kapcsolat miatt, akár a munkánk vagy egyéb okok miatt.

Ha így érzünk és felülünk a lovunk hátára, előbb utóbb nem akar engedelmeskedni, de mi azért próbálkozunk, újból és újból, majd egyszer feladjuk és elkönyveljük, hogy már ő is "ellenszegül", hogy már ő sem szeret. De ezt aztán már nem hagyjuk! Végre valaki, akin bosszút állhatunk, "Majd én megmutatom, hogy akkor is úgy lesz, ahogy én akarom!" -és erőszakkal igába hajtjuk, jelen esetben az állatot, és végre elértük, amit akartunk. Úgy hisszük, mert ettől egyáltalán nem vagyunk jobban.

Egyre többet kell állatorvost hívni, egyre többet kell foglalkozni az igába kényszerített állattal. De hát nem ez lenne a feladat? Csakhogy a valódi okokkal, azaz magunkkal kellene kezdenünk.

"Mi változtatta meg a viselkedésemet? Ki vagy mi okozta ezt bennem? Mit érzek? Mit akarok, hogy megtörténjen? Mit kell nekem tennem ahhoz, hogy jobban érezzem magam? Milyen szükségleteim nem érvényesülnek? Ki, mi gátol engem? Esetleg saját magam, hogy merjek, elinduljak, tegyek magamért?"

És természetesen nem árt, ha meg tanuljuk látni magunkat kívülről, mások szemével, így sok konfliktust megelőzhetünk.

S mily meglepő, ugyan ezeket a kérdéseket tesszük fel bármely állat oldásánál is.

A kutyák nagyon közel állnak illetve szeretnének állni az emberekhez. Van-e lehetőségük, meg kapják- e a megfelelő elismerést, szeretetet? Hallani súlyos beteg kutyákról, olyanokról, akiknek valamilyen daganatos betegségük van. Amikor oldjuk, kiderül, hogy olyan hálásak és akkora szeretettel vannak gazdáik iránt, hogy képesek az ő negatív érzéseiket, haragjukat, félelmeiket testi szintűkön megjeleníteni. Mint egy szimbiózis, a kutya jobban lesz, amint a gazdi is hajlandó felelősséget vállalni saját jobbulásáért.
 

VISSZA A TETEJÉRE